Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. november 26., hétfő

A kérdés / Magyarország hivatalnokai/




A kérdés először tíz évvel ezelőtt vetődött fel, itt-ott,szórványosan, egy-egy nyilatkozatban, m ajd a televízió egyik adásában, újságcikkekben.

Valami talán nem jó, nem úgy alakult, ahogy tervezték, nem olyan eredményes, ahogy várták. Talán, helyes volna megváltoztatni, az alapelveket természetesen nem, de egyes részleteket, némely előnyös módosítás  sokat  használhat a célnak. Különböző helyeken, nem éppen az arra hivatottak, nyilatkoztak, vitatkoztak, nagyjából megmondták a véleményüket, persze hivatkozva arra, hogy az egész tulajdonképpen így változatlanul is helyes,  de mért ne törekedjünk még jobbra. Volt, aki egész élesen  kritizált, fenntartásokkal.
Ez nagyon helyes, mindenki szabadon megmondhatja a véleményét, milyen jó, hogy  immár idáig
eljutottunk.






A kérdés feltevése helyesnek bizonyult és időszerűnek.
A kritizálóknak, ha szenvedélyes túlzásokba estek is, sok tekintetben kétségtelenül igazuk volt.  És az is valószínű, hogy a hozzászólókat legtöbbször nem a mindenáron  való ellenzékieskedés, hanem a javítás, a jó irányú változtatás őszinte szándéka vezette. A kérdésről mind többen szóltak, a közvéleményt is foglalkoztatni kezdte, társaságokban megbeszélték, szóltak róla hivatalokban is és intézményekbe, és végül egy hivatalos megnyilvánulás is elhangzott, mely szerint a dolog-bár alapjaiban még ma is jól megállja a helyét és jól szolgálta a haladást vagyis bevált- talán némi tekintetben valóban változtatásra szorul. Most, a szakembereken van a sor, a szóban forgó kérdés valódi gazdáin, az illetékeseken.

Hogyan is áll valójában ma e4z a kérdés, amellyel most  már igazán foglalkozni kell és érdemes? Kétségtelen, hogy először pontos felmérést kell végezni, tanulmányozni kell a dolgot,  elfogulatlanul és alaposan és demokratikus módon ki kell kérni szélesrétegek véleményét. Soktagú bizottság alakul, mely a felmérés szempontjait van hivatva megállapítani.  A bizottság munkájának  néhány hónap alatt megszülető eredménye egy kérdőívtervezet,  melyet felhasználása előtt helyes a megfelelő szakmai és társadalmi  fórumokhoz eljuttatni. Ezek megteszik a magukm megjegyzéseit, és néhány bizottsági ülés keretében a a felmérés legfontosabb  szempontjai- véglegesen kialakulnak, csupán egy-két olyan dolgo marad ki, mely pillanatnyilag még nem látszik időszerűnek.
Mindez azt jelenti, hogy a kérdéssel nagyon is intenzíven foglalkozunk, mert a kérdés fontossága ezt  valóban megérdemli ,és hamarosan- néhány homályos pontot nem tekintve, melyekre nézve bizonyos felső fórumok végső eredményétől kell függővé tenni a döntést- tökéletesen tisztában leszünk mindazzal, amivel a kérdés felvetőin tíz évvel ezelőtt, amikor a kérdést felvetették, már tisztában voltak. A lassan kialakuló kép a jelenlegi helyzetről-  ha a függőben levő kérdésekre ezúttal még nem is lehetünk tekintettel- világosan bizonyítja, hogy a kérdéssel valóban foglalkozni kell, természetesen  azokm között a keretek között, amelyeket a fejlődés mai stádiuma és a gazdasági helyzet ad meg. Mindezt tekintetbe véve, valóban helyes volna néhány váétozást végrehajtani az egész kérdésben, amely az eddiginél jobban szolgálja mindnyájunk közös célkitűzéseit.
E változások igen fontos kidolgozása a közeljövő feladata.
Annál is inkább, mert jelenleg- ezt mindenki tudja- sokkal lényegesebb kérdések foglalkoztatnak minket, melyek mellett a szóban forgó kérdés jelentősége-minthogy eddig is  egész tűrhetően sőt talán ki is mondhatjuk? megfelelően mennek a dolgk-eltörpül.
A kérdés feltevése mindenesetre helyes volt és kívánatos, hogy hasonló kérdések a jövőben is hasonló nyíltsággal és őszinteséggel kerüljenek feltevésre. A feltevés helyességét igazolja a nagy érdeklődés, melyet az ősuzinte hang az a társadalom széles rétegeiben és a különböző hivatalos fórumokban keltett. Ma már az alapproblémák tisztán állnak előttünk, a helyzet felmérése folyik, és egyre pontosabban körvonalazónak a tennivalók Ezekre-egyéb, fontosabb problémáink megoldása után- alapos megfontolások és és széleskörű véleménymeghallgatás talaján mihamarabb sor kerül. A tervek szerint- ha nem jön közbe semmi- néhány éves intenzív munka még szükséges a változtatások előkészíttésére. Türelmetlenségnek nincs helye. A változtatásokat meggondoltan és tervszerűen kell végrehajtani, valamennyi szempont szemmel tartásával.
A felvetett kérdésben egyelőre az eddigi-valójában azért jól bevált-módon helyes továbbra is eljárni, amíg a szükséges változások be nem következnek.E változások mibenlétével és szükségességének szempontjaival az illetékesek széles körben intenzíven foglalkoznak,és a kérdést változatlanul napirenden tartják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...