Demokrata Döbrögi

D. Horváth Gábor

 

agyar Nemzet

2012. október 02., kedd 00:01

Nyomtatás

Magyarország korábbi miniszterelnöke a hét végén interjút adott. Így fogalmazott Gyurcsány Ferenc a Die Presse nevű osztrák lapnak: Orbán Viktor erős támogatottságának a magyarázata abban rejlik, hogy a magyar társadalom „félig feudális”, „teljes egészében állam- és felsőbbséghívő”, és Orbán Viktor kormányfő „putyinista”, aki „kizárólag az állam teljhatalmában hisz”.

Ha valaki most a felismeréstől a homlokára ütne, hogy Gyurcsány – ezekkel a Kertész Ákos-i gyűlöletet is magukban foglaló, sete-suta mondatokkal – végre leleplezte magát, akkor téved. A volt kormányfő gondolatmenetében ugyanis semmi meglepő újdonság nincs. A kuszasága is a régi.
Ezekből a mondatokból az derül ki például, hogy Gyurcsány Ferenc továbbra is gyűlöli Magyarországot, a magyar társadalmat pedig tehetségtelennek és ostobának tartja. Hiszen a volt miniszterelnök kormányzásának gyakorlata a magyar emberek karakterének ezen értelmezése szerint folyt, amelynek leplezetlen igazsága 2006 őszén csúcsosodott ki. Ekkor vált érzékelhetővé, hogy Gyurcsány Ferenc az állam teljhatalmával és az SZDSZ segédletével ráncba akarja szedni ezt a „kurva országot”. A demokráciában elengedhetetlen emberi jogokat lábbal tipró, brutális rendőri akciókkal épp azt akarta elérni, hogy a társadalom kénytelen legyen elismerni a balliberális Döbrögik fél- vagy tán egészen feudális jogainak totális gyakorlását. Az emberek újra félni kezdtek, a közszolgálati rádió udvarán az azonosíthatatlan rendőrök által összevertek, illetve az utcákon és a köztereken a gumilövedékeiktől, gumibotjaiktól és viperáiktól megsérültek rettegtek a sunyi SZDSZ által megtámasztott gyurcsányi hatalomtól. A demokrácia és a rend éppen ezen félfeudális rendszer bukása után állt helyre. Amikor elkezdődött a megvadított rendőrök felelősségre vonása a kormányváltás után, akiken akkor kezdett látszani, hogy végre felfogták, mit is tettek az állam teljhatalma birtokában, amikor a büntetésüktől menekülve a bíróságon gyáván hazudozni kezdtek.
Gyurcsány gondolatainak összevisszaságát jelzi, hogy az interjú másik részében már el is felejtette, miként vélekedett elébb a magyar társadalomról, amikor szóba hozta Bajnai Gordont mint egy ellenzéki szövetség lehetséges vezetőjét. Mint mondta, a párton kívüli Bajnait tehetségesnek, a választók szemében rokonszenvesnek tartja. Miután előtte félfeudálisnak és teljes egészében állam- és felsőbbséghívőnek hordta le a választókat. Ezzel a hajtűkanyarral Gyurcsány úgy ütötte agyon az előző megállapításait, mint amikor milliárdos üzletemberként éhségsztrájkba kezdett. Mint amikor rendre eltűnt a Parlament mellé felvert luxussátorban a kamerák elől, így aztán szita sem kellett ahhoz, hogy átlássanak rajta. S persze az a kérdés is felmerül, hogy a magyar társadalom vajon mikor félfeudális és teljes egészében állam- és felsőbbséghívő. Amikor Horn Gyula, Medgyessy Péter vagy ő maga volt a miniszterelnök? Vagy esetükben e tulajdonságok vajon szunnyadtak az emberekben?
Az osztrák lap újságírója ezeket a súlyos ellentmondásokat nem vette észre, bár magyarországi kérdésekben Peter Bognár nem először nyúl mellé. A köztudomásúan az állami vagyon ellízingeléséből meggazdagodó, az országot csődbe sodró és a társadalmat végigverő Gyurcsánnyal gazdaságpolitikáról és demokráciáról interjút készíteni körülbelül olyan, mint Sztálinnal a szabad vallásgyakorlásról beszélgetni. Hacsak…
Hacsak nem a megszokott lejáratás volt a cél. Na, ehhez viszont megtalálta a zsák a foltját. Arra, hogy Magyarországot és társadalmát egy magyar politikus külföldön gyalázza, Gyurcsány valóban tökéletes interjúalany. A világon párját ritkítja.