Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. október 13., szombat

A "NÉPI" ÍRÓK MOZGALMA


A mozgalom előzményei

A népi írók mozgalmának szellemi előzményei között egyrészt Ady Endre és Móricz Zsigmond, másrészt Szabó Dezső műveinek hatását tarthatjuk számon. A húszas-harmincas évek társadalmi és ideológiai célú egyesületei, intézményei, pártjai is mutatnak a népiekével hasonló vagy némelykor megegyező törekvéseket. Egy részük a mozgalom kialakulását meg is előzte, s némelyik "népi" író innen érkezett a mozgalomba.


A Bartha Miklós Társaság (1925-ben alakult) kezdetben nacionalista egyetemi hallgatók faj-mítoszos egyesülete, a konszolidáció "turánista" ellenzéke. A ködös reformterveket az évtized végén váltotta fel józanabb és radikálisabb szemlélet: a Társaság balszárnya földbirtokreformot követelt, küzdött a munkássághoz való közeledésért, a marxizmus megismerését hirdette, radikális politikai és irodalmi tömörüléssé vált, melyben kommunisták is szerepet játszottak. Folyóiratában, az Új Magyar Földben József Attila és Illyés Gyula is megjelent, a Társaságnak egy időben Bajcsy-Zsilinszky Endre Előörse volt a szócsöve. A harmincas évek elején jobboldali vezetés kezébe került s {294.} egyre jelentéktelenebbé süllyedt, s az évtized végén beolvadt a hivatalos egyesületek sorába.
A felvidéki Sarlós mozgalom első gárdáját falujáró regős-cserkészek alkották, de az 1928-as sajóvölgyi Gombaszögmajor melletti főiskolás tábor már a kisebbségi magyarság gazdasági, szociális és kulturális problémáinak, vizsgálatára vállalkozott. A mozgalom gyors ütemben radikalizálódott, a csehszlovákiai magyar kommunisták, írók hatására is; az 1931-es pozsonyi kongresszus a kelet-európai agrárnépek helyzetét a "proletariátus történelmi célkitűzése" szemszögéből vizsgálta (A Sarló jegyében, Pozsony, 1932). A szegedi agrársettlement mozgalom – Buday György vezetésével – 1928-ban kezdte el munkáját. Előbb nem volt semmilyen határozott irányban állásfoglalása, céljának a tárgyilagos helyzet megismerését tudta. Ebből a falumunkából nőtt ki a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma; tagjainak egy része a forradalmi munkásmozgalommal talált kapcsolatot. A Szegedi Fiatalok köréből indult Baróti Dezső, Erdei Ferenc, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor, Tomori Viola. Nacionalista radikalizmust képviselt Bajcsy-Zsilinszky Endre agrárpártja (Magyar radikalizmus 1930) – a húszas években Féja Géza és Szabó Pál tartozott hívei közé. A húszas évek forrongó, irányt kereső évtizedét különféle egyesületek reformkonzervativizmusa is színezte (Wesselényi Reform Klub, Fiatal Magyarság Köre). Új igény jelentkezett a vallásos célú egyesületekben, a katolikus cserkésztisztek Fiatal Magyarország-a 1930-ban "Zöld füzetet" adott ki, mely szociális valóságszemléletet követelt. Innen indult Boldizsár Iván, Kovács Imre, Szabó Zoltán. 1930-ban szerveződött főiskolásokból a romániai magyar ifjúság első átfogó politikai mozgalma, Erdélyi Fiatalok néven. Előbb az irodalmi transzilvánizmus társadalmi folytatásának tekintették magukat. A gusti iskola szellemében falukutató munkát is végeztek, 1931-ben tartották kolozsvári konferenciájukat, 1932-ben adták ki a mozgalom nevét viselő folyóiratuk Falu-számát.

 

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...