Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. október 17., szerda

A „Nem én kiáltok, a föld dübörög ... Utólsó, kegyelmi pillanatban vagyunk!

Uniós tagságunk történetében eljött az utolsó kegyelmi pillanat egy nemzeti önvédelmi eszköztár létrehozására, ami még meggátolhatja, hogy a magyar föld és az édesvíz-készletünk a nemzetek feletti tőke prédája legyen, ami az élelmiszertermelő képességünket is felszámolja.
A kormány, azonban nem élt és nem él ezzel a történelmi eséllyel. 2010-ben meghirdette ugyan a közérdekű földprogramját, ami a nagybirtokrendszer uralmának a lebontását, a kis- és középüzemek erősítését, a családi gazdák támogatását és a vidék felemelését ígéri. Az ígéret, azonban, csak politikai jelszó maradt, mert a megvalósuló intézmények és jogszabályok a kormányprogramot merőben tagadják. Ugyanez történik a vidékstratégia végrehajtásával, aminek a gyakorlata szemben áll az elfogadott alapelvekkel. A helyi közösségek önszerveződését és a szövetkezést segítő kormányprogram, pedig még ma sincs.

Nemzeti önvédelmünket csak a létérdekű nemzetstratégia kimunkálása és következetes végrehajtása alapozhatná meg. Fennmaradásunkhoz és a többfunkciós mezőgazdaság létrehozásához új társadalmi szerződésre kell alapítani a város és a vidék kapcsolatát, a birtokpolitikában meg kell szüntetni a tőkés társaságok uralmát.

2/ A hazai tanyák 10-20 %-ában még ma sincs áram, ami miatt a vízellátásuk sem megoldott. Hiányoznak gazdálkodásuk alapjai és a közbiztonság, ami teljes létbizonytalansággal sújtja az ott lakókat. Két évtizede – ingatlanná minősítésükkel – óriási arányban felgyorsult tanyáink külföldi felvásárlása, amit 2014-től a földszerzési tilalom megszűnése még inkább kiterjeszt, mert a külföldiek a tanya körüli földek tulajdonát is meg akarják szerezni. Sürgősen olyan nemzeti tanyaprogramra van szükség, ami jelentős forrásokat ad a tanyák korszerűsítéséhez és biztosítja magyar kézben megőrzésüket.



3/ A kormány-ígéret és a valóság szembenállását jól példázza a zsebszerződések, tehát a jogellenes külföldi földszerzések jogi kezelése is. Az új földfogalmi törvény tervezete cáfolhatatlanul bizonyítja: a kormány – ígéreteivel ellentétben – a 4 éves ciklusában semmit nem tett és már nem is tehet azért, hogy a közel 1 millió ha hazai föld jogellenes külföldi tulajdonszerzését meggátolja. A védelmi eszköze ui. csak 2014. V. 1-jével léphet hatályba, mi több, a törvényi tényállása csak az ezután kötött jogellenes ügyleteket zárhatja ki. Ez súlyos szakmai hiba, mert a jogi védelem megalapozásához már az is hatékony lett volna, ha 2010-től visszaállítja a földtörvényből a Gyurcsány-kormány által a tőkeérdekek szolgálatában kivett jogintézményt, ami 1994-re visszamenően gátolja az ilyen jogellenes földügyletekre alapozott tulajdonszerzést.

4/ A hazai vízgazdálkodás csaknem tragikus helyzetbe jutott, főleg olyan elavult szakmai alapállás miatt, amely ma sem ismeri fel a helytelen emberi beavatkozás, a vízszabályozás súlyos következményeit, így az ebből eredő belvíz- és aszálykárokat, az országunkból eltűnő édesvíz-készleteket és főleg a környezet víztartó képességének tönkretételét. A mai gyakorlat kritikája szerint, a környezetben nincs káros vízkészlet, csak az ésszerű vízgazdálkodás hiányzik a lefolyó vizek visszatartásához. Ha a magyar vízgazdálkodás képtelen a gyökeres megújulásra, úgy azzal kell szembesülnünk, hogy 30 éven belül nemcsak az édesvíz készletünk apad el, hanem termőföldjeink zöme sivataggá válik. Az államnak fel kellene karolnia az olyan nagy jelentőségű, hazai szabadalmi találmányokat, mint pl. Országh József prof. fenntartható „vízgazda rendszerét", ami egyszerre oldja meg a szennyvízkezelést és a háztartások költségkímélő víznyerését.

5/ A népélelmezés és az élelmiszer-biztonság korunkban fontos nemzetbiztonsági követelmény lett, aminek teljesítése az állam alkotmányos felelőssége. E téren egyik kulcskérdés a nemzetek feletti tőke diktátumának a felszámolása, ami az alapvető élelmek kereskedelmi szabályozásának a WTO hatásköréből való kivonását sürgeti. (Ld. a FAO ilyen célú kezdeményezéseit a főbb élelmiszerek tőzsdei forgalmazásának tilalmáról.) Lényeges hazánk élelmiszer önrendelkezésének a visszaszerzése, amit – a nemzetközi mozgalmakhoz csatlakozásunkon túl – a helyi közösségek élelmiszer önellátásának (a helyi feldolgozás és kereskedelem) újraszervezésével segíthetünk elő. Ezzel összefüggő igény mezőgazdaságunk génmódosított növényfajták termesztésétől való megőrzése, vagyis a GMO-mentességünk fenntartása. Ehhez minden géntechnológiai eseményt és fajtát az engedélyezésnek önállóan, egyedenként kell értékelni és róluk dönteni. Súlyos veszélyt jelent a GM-fajták tőkehatalmat szolgáló szabadalmi védettsége, ami lényegében élelmezés-monopóliumot szavatol a fajtatulajdonos javára. Ez a hazai földtulajdonost megfosztja a termesztett növény és annak haszna feletti rendelkezéstől, magyarán kiszolgáltatja őt a globális tőkének.

A népegészségügy egyik döntő igénye, hogy az egészséges táplálkozás és az élelmezésbiztonság megvalósításához hiteles ismeretünk legyen a táplálékaink valós értékeiről, mivel a káros környezetei hatások és az iparszerű mezőgazdaság miatt az elsavanyodott termőföldjeinknek erősen lecsökkent az ásványi anyag- és vitamintartalma.

Prof. Tanka Endre

Közreadja: MVSZ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...