Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. március 21., szerda

A Kormány bölcsen cselekedett.....


Magyarország mai politikai vezetősége bölcsen cselekedett, amikor társadalom és gazdaságpolitikájában új utakat keresve, a legégetőbb problémák megoldására törekedve a magyar mezőgazdaság felé fordította tekintetét.
Ezzel a lépéssel az egész magyarságért szólt.... mily sok baj emészti a magyar társadalmat; s a felismerés, hogy a vidék problémáinak megoldása nélkül minden nemzetmentés illúzió.

A tanult emberek közül sokan foglalkoznak a nagytőke szorításában élő és a "kapitalista fejlődésben" elnyomorodó vidéki emberek helyzetének felmérésével.

A megoldást itt is sokan, az önállóság útjára lépett gazdálkodók gazdasági támogatásától remélik.

Korábban csak kevesen mutattak komolyabb érdeklődést az úgynevezett nemzeti létkérdések és társadalmi problémák iránt, inkább csak alkotmány-és közjogi kérdések érdekelték vezetőinket, kevésbé a társadalom állapota és jövője.

A továbbiakban az agrárkérdés szociográfiai jellegzetességeinek megfelelően történelmi hűségre és a valóság tiszteletére törekszem.


A kormányzatban mind erősebb lett a felismerés, hogy a gyógykezelést meg kell előzze a diagnózis,vagyis annak felderítése, hogy melyek a betegség tünetei,eredői, történeti előzményei. Mitől van az, hogy a vidéki emberek egyharmada koldusszegénységben él?
Milyen társadalmi okai lehetnek?

A vidék sorsa és jövendője felé fordulva az ember nemcsak szembesülhet annak problémáival, hanem kaphat is valamit; műveltségének magyar töltést, s nem csak távolságokat felmérni, de a mélybe tekinteni is tudó pillantást és kellő mértéket a teendők sorrendjének eldöntéséhez.
Magyarország elsősorban mezőgazdasági ország volt és csak azután ipari.

Ennek fel nem ismerése végzetes szociológiai tájékozatlanság, ami politikai rövidlátásban nyilvánult meg.

Történeti áttekintés

Magyarország az ötvenes évek erőteljes iparosítási programjáig agrárország volt.
A lakosságnak körülbelül a fele a mezőgazdaságból élt. Régebben még ennél is erősebb volt az ország agrárjellege.

Magyarország a mezőgazdaságilag művelhető földek arányát tekintve igen előkelő helyet foglal el Európában.
A szántóterület arányát illetően Magyarország az élen járt, csupán Dániában és Németországban volt magasabb a részesedés.

A többi országban általában 20-és 40 százalék között mozgott a szántóterület aránya.
Magyarország tehát , kiváltságos helyzetben volt, ha hozzávesszük a föld kitűnő minőségét, a legfőbb előfeltétele megvolt annak, hogy a mezőgazdaság virágozzék és a parasztság jómódban éljen.
Az egészségtelen bírtokviszonyok azonban ezt megakadályozták.

Ma, előttünk áll a lehetőség, hogy a vidék fejlesztésével, a gazdálkodók támogatásával, fellendüljön a magyar gazdaság. Ezzel még korántsem oldottuk meg bajainkat, de nagyot léphetünk előre s a gazdaság fellendülése gyógyírt hozhat az ország többi sebeire is.

Szabó Piroska

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...